Mesztegnyő község honlapja

mesztegnyo kerekparut banner

2017. október 26., csütörtök 11:02

1956. október 23. – A forradalomra és az áldozatokra emlékeztünk Mesztegnyőn

    Az 1956-os eseményekre és a forradalom áldozataira emlékeztünk nemzeti ünnepünkön.  Október 20-án, délután koszorúzásra került sor a Nagy Imre szobornál, ahol a Honi Hagyományőrzők a magyarok világhimnuszát és a Honvágy dalt énekelték el tangóharmonika kísérettel, majd az Önkormányzat, a civil szervezetek és a jelenlévők elhelyezték koszorúikat, gyertyáikat és virágaikat. Ezt követően a Művelődési Házban folytatódott a megemlékezés.

10



    Nagy László Péter ünnepi köszöntőjében visszaidézte a kor történelmi eseményeit, összefüggéseit, majd intézményeink, az Óvoda pedagógusai, ovisai és a Ladi János Általános Iskola fiataljai következtek. Hangulatos, kedves, megható összeállításaik minden évben könnyet csalnak a résztvevők szemébe. Az óvodai dolgozók igényes énekkara, a kicsit őszinte rajongása, a fellépés izgalmai, az iskolások szép, tartalmas, irodalmi-zenés-gitáros összeállítása nemzeti ünnepünk méltó megkoronázása volt.


    Köszönöm a fellépőknek, a résztvevőknek, a műsort összeállító pedagógusoknak, fiataloknak, gyermekeknek, a Honi Hagyományőrzőknek, a koszorút, mécsest elhelyezőknek, hogy együtt emlékezhettünk történelmünk egyik legsötétebb időszakának eseményeire, az áldozatokra, - a felakasztottakra, az agyonlőttekre, a megkínzottakra, a megfélemlítettekre, a hazájukat elhagyókra, akik halálukig, a még élők a mai napig sem heverték ki honvágyukat. A csengőfrászban rettegő családokra, az eltűntekre, a kitelepítettekre, a kisemmizettekre, munkatáborban sínylődőkre, a felforgatott, tönkretett életekre.
    Tisztelettel megköszönöm az intézményeink aktív részvételét nemzeti ünnepeinken, az összefogást, a segítő szándékú támogatást!

Minden kedves olvasónak békés októbert, forradalmi lelkületet és hosszú vénasszonyok nyarát kívánok szeretettel!

Mesztegnyő, 2017-10-26

                                Kövesdiné Panyi Antónia


Bartis Ferenc – Utószó (..és mégis élünk)
Bartis Ferenc költő, és író neve és élete a szabadságért mártíromságot szenvedettek szimbóluma. 1956. november elsején a Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben, egyetemi hallgatóként elszavalta az erdélyi szellemi nagyságok, Brassai Sámuel, Dsida Jenő és Kriza János sírjánál az Utószó című költeményét. A vers legendás refrénjét, amit sokan a vers címével is azonosítanak, “és mégis élünk” az egész tömeg vele szavalta, kiáltotta. Ez adott ürügyet a magyarországi forradalom- és szabadságharccal rokonszenvező erdélyi fiatalok tömeges letartóztatására. Bartis Ferenc hét év szigorított börtönt kapott, de a román állam bosszúja szabadulása után, évek múlva sem hagyta békében, így Magyarországra költözött.


Bartis Ferenc: Utószó

Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
És mégis élünk

Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk

Elvadult a dúlok lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
És mégis élünk

Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
És mégis élünk

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége… -
És mégis élünk!

kozadatkereso logo 0

Közösségi oldalunk

Megközelítés