Mesztegnyő község honlapja

mesztegnyo kerekparut banner

2018. február 21., szerda 14:30

Szent Donát napi pinceáldás – nyitott pincék napja – 2018. február 17.

Megint eltelt egy esztendő! Újra nagy várakozás előzte meg a mesztegnyői szőlőhegyen több mint tíz éve indított kezdeményezést.

   Reggel kilenc órakor a Sósgát-puszta felőli hegyi bejárónál gyalogosan, biciklikkel, és a bátrabb hegygazdák motorral, terepjárókkal érkeztek az Öreghegyre. Mindenki a saját rezidenciáját készítette elő – befűtött, szendvicseket készített, pogácsákat, tiszta poharakat – a vendégfogadásra.

 

   Szokásos módon az első pincénél Béli Lajos fogadott bennünket – Galambos Feri atyát és a szokásos különítményt, frissen sült hurkával, kolbásszal, kis lélekmelegítővel, meleg szobával. Majd innen a még fagyos mezőn keresztül Nemes Csaba portája következett. Itt a gazdák isteni forralt borral, kolbásszal, szalonnával kínáltak bennünket. Az áldást és az imát követően Senoha Tibi bácsi, majd az ifjabb Senoha Tibi és Mariann pincéjéhez érkeztünk. Egy hegygazda – Nyakas János – ötlete nyomán elkészíttettük „A hegy nagy öregje” pólót, amit Tibi bátyánknak adtunk át közösen, aki 78 évesen végigkísért bennünket az öreghegyi pincék során. Pandur Feriék, Boda Sándorék pincéje következett. Itt is mindenféle földi jóval várták a betérőket, majd a hegygazdák által emelt II. világháborús emlékoszlopot koszorúztuk meg és olvastam fel egy személyes megemlékezést, amit Boda Sándor hamarosan megjelenő könyvében is megtalálhatnak majd az érdeklődők. Innen Bajkai Sanyiék és Stádinger Janiék pincéi következtek, ahol isteni finom borok és paprikás pogácsák, szendvicstálak vártak bennünket. Ezt követően Tüttő Feriék újonnan megvett birtokát tekintettük meg. Megállapítottuk, hogy nagyon szép helyen, jó adottságokkal rendelkező birtokkal és épülettel gazdagodtak, de bőven lesz még munkájuk, mire elkészülnek vele. Aztán Nyakas Jánosékhoz (Ivánékhoz) látogattunk és csodáltuk meg a felújított pincéjüket. Gratuláltunk a családnak a megújult épületegyütteshez, ami talán a hegy legszebb helyén áll. Tiszta időben gyönyörű kilátás nyílik innen a Fölsőhegyre és a Badacsonyra. Majd a Hári birtok és a Szabó Gyuszi bácsi - Nemes Bálint pince következett. Majd egy balraáttal ráfordultunk a harmadik pincesorra. Itt Boda János várta a csapatot az előző év termésével. Aztán Csík Jocó ősi pincéje, - a volt Krokovics birtok egyik fele - borai és finom pogácsák vártak bennünket, ahonnan Kövesd Paliék, - a volt Krokovics birtok másik fele, - majd Tüttő Feri és Móni pincéje és szőlője következett. A pizzás csiga és az elmaradhatatlan burek hegyek itt is hamar elfogytak a kínálókosarakból, dobozokból. Eztán kettévált a csapat. Galambos atya Dolbert Timiékkel a Fölsőhegybe indult, bár már jócskán benne voltunk a délutánban. Noszogattam is őket rendesen, hogy lassan beesteledik, mire odaérnek! Mikáék, Pandur Csaba, Lassu Kriszti, Nyakas Feri és barátaik már türelmetlenül várták a küldöttséget. A pincék és birtokok mellett a felújított Pitykos kereszt is megáldásra került. A kakaspörkölt talán el is hűlt már, mire megérkeztek. Sajnos Horváth Emil barátunk nem lehetett jelen az idei pinceáldáson, mert éppen gyengélkedik és kórházban van – ezúton kívánunk neki jobbulást és gyors gyógyulást a hegygazdák nevében. Nagyon hiányzott kedves, jellegzetes alakja, mókás társasága!

   A csúszkálást a sárban, a térdfájást örömmel viseltem, amikor egy-egy pincénél végignéztem a csapaton! Minden esztendőben újabb és újabb fiatalokkal, hegygazdákkal, megújuló, szépen karbantartott pincékkel, finom borokkal találkozhatunk. Már nem éltünk hiába!

   Amiért több mint tíz éve elindítottuk ezt a kezdeményezést, annak most már látom az eredményét! Célul a mesztegnyői szőlőhegy megmentését, újraélesztését tűztük ki. A gazdák egységgé kovácsolódását. Fantasztikus érzés felfedezni az örömöt egymás szemében, látni a segítő szándékú törődést, egymásrafigyelést, az együttgondolkodást, a sokszor közösen elvégzett munka örömét és az utána közösen elfogyasztott uzsonnát, leöblítve egy-egy pohár igazi mesztegnyői finom borral. És a nótákat - csak úgy árad sokszor a szívünknek oly kedves muzsika. Visszatérnek gyermekkorom szép emlékei, amikor még a mindennapjaink része volt a „hegyre menés”. A kitartó, fáradtságos munka közbeni nótázás, szalonnázások, beszélgetések, viccelődések. Családi összejövetelek, baráti pinceszerek, legénybúcsúk. És még sorolhatnám napestig…….

Nagyon köszönöm mindenkinek a részvételt, Galambos atyának az áldásokat, a sok finom falatot, a jó borokat, a kedves fogadtatást és barátságot!

Jó egészséget, bő termést, igaz barátokat és jó szomszédságot kívánok mindenkinek szeretettel!

Mesztegnyő, 2018-02-19

                                                                                                              Kövesdiné Panyi Antónia

kozadatkereso logo 0

Közösségi oldalunk

Megközelítés