Mesztegnyő község honlapja

mesztegnyo kerekparut banner

2018. november 06., kedd 12:52

32. Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozó

Minden esztendőben, immár 32 éve megrendezzük a Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozót. A rendezvény időpontja a magyarság egyik legnagyobb ünnepe köré szerveződik, augusztus 15-21 között zajlik. Az eredeti célok mit sem változtak – a határon túli magyar területekről olyan csoportokat, iskolákat, civil szervezeteket, akár családokat hívunk, várunk, akik a nemzeti értékeinket képviselve, a magyarságukat, nemzeti identitásukat erősítve keresik a kapcsolatot az anyaországgal. Talán már nem olyan súlyos a kisebbségben élő magyarok helyzete a legtöbb határon túli területen, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor szinte tilos volt az információáramlás is, de még mindig, (sőt újra!) vannak magyarellenes intézkedések, megnyilvánulások főleg az ukrán területen, Kárpátalján, de Erdélyben és a Felvidéken is szép számmal. Mi a legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy segítsünk a szikrát megőrizni és a lángot továbbadni a magyarságukat őrző és vállaló kisebbségben élő honfitársainknak. Amint a horgosi Kiss-Iván Annától hallottuk: ők úgy tartják, hogy nem az a magyar, akinek a nagyapja is magyar volt, hanem az, akinek az unokája is az lesz! Isten segítse Őket, hogy így legyen.

 

   A meghívottak között vannak visszajáró csoportok, de minden esztendőben új arcokkal is találkozhatunk az érkezők között. Általában iskolai – általános iskolai, gimnáziumi, középiskolai, szakkörös, és színjátszó csoportok is érkeznek kísérőpedagógusokkal. A legtöbb iskolában jutalomként ajánlják fel a mesztegnyői táborozást, ahova mindig nagy a túljelentkezés. Egy-egy településről 10-15 fiatalt tudunk fogadni, a szálláshelyünk teljes befogadóképességét alapul véve 75 főt. Felvidékről Léva-Juhász Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Szepsi Magyar Alapiskola, Erdélyből – Kémer, Kárásztelek – Általános Iskola, Arad – Csiky Gergely Főgimnázium, Kisiratos – Néptánccsoport, Horgos – Pöttöm Színpad. Vannak olyan fiatalok is - az idén Gál Zoli, Tóth-Pál Béla, Murvai Dávid, Kovács René - akik már nem szervezett csoporttal érkeznek, másik iskolában tanulnak, dolgoznak, egyetemre járnak és minden évben, már kora tavasszal érdeklődnek, hogy jöhetnének e a Találkozóra. Ez talán számomra az egyik legnagyobb megerősítése a munkánknak, erőfeszítéseinknek.

   Támogatóink nélkül persze nem sokra mennénk, hiszen a 75-80 embert egy héten keresztül ellátni nem kis feladat. A kezdetek óta pályázati támogatásokból fedezzük a kiadásainkat, amihez magánemberektől kapott segítség is érkezik, valamint a Honismereti Egyesület és az Önkormányzat, mint házigazda vesz részt a szervezésben és a megvalósításban. Támogatóink (anyagi segítséggel) ebben az esztendőben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Lassu Lóránt mesztegnyői származású, Amerikában élő honfitársunk, aki családjával együtt minden esztendőben meg is látogatja a Találkozónkat.

   A megvalósításban, a programok lebonyolításában ebben az esztendőben a segítségemre voltak: Móring József Attila országgyűlési képviselő, Huszti Gábor - Megyei Közgyűlés Alelnöke, a Marcali Bajtársi Egyesület, Calypso kórus, Három Tenor Marcali, Molnár Vilmos meterszakács, Galambos Ferenc plébános, Nagy László Péter és családja, a marcali Hagyományőrző Egyesület, a Honi Hagyományőrzők, Gálné Jáger Márta - Kaposvár, Olasz Angéla - Arad, Dr. Csorba Csaba - Sátoraljaújhely, Forgó Ferenc - Marcali, Kósa Pál - Budapest, Gőbölös Attila - Kaposszerdahely, Király Csilla - Marcali, Dolbert Ferenc - Balatonlelle, Balogh Melinda, Gortva Zsolt, Balogh Gábor, a kézműves udvar megvalósítói Árvai Ilona, Babainé Mikó Bea és Samuné Bogyó Hajnalka és a technikus fiúk Borsi Milán és Tóth Krisztián. Természetesen a legfőbb segítőim a közvetlen munkatársaim voltak, Korona Ferencné Margit néni, Grófné Andi és Matusek Tibor, valamint a férjem Kövesdi Pál. Mindannyiuknak hálásan köszönöm!

   A magyarságot érintő legfőbb témakörök az I. világháború befejezésének 100. évfordulója, az 1848-49-es szabadságharc, annak kiváltó okai, és „Görgei az élő vértanú” voltak. Ehhez kapcsolódott a négy előadásunk, és az emléktúránk is. Voltak koncertek – a Kormorán szólistája Vadkert Imre a zenész barátaival, valamint a Calypso és a Három Tenor, sportvetélkedő, karaoke, ismerkedési est, erdei vasutazás, kirándulás Kaposvárra, ahol a Megyeházán fogadtak bennünket, múzeumlátogatás, Szenna - skanzen, majd Balatonbogláron zártuk azt a napot. Az augusztus 20-a minden évben a csúcspontja rendezvényeinknek. A délelőtt folyamán megkoszorúztuk Kövesdi Tiborné Gizi néni emléktábláját és kopjafáját, majd ünnepi szentmise és a délutáni órákban államalapító Szent István királyunk tiszteletére rendezett ünnepségünk zajlott, ahol a vendég csoportok műsorait láthatta a közönségünk. Próbálom az eseményeket évről-évre úgy összeállítani, hogy valami újdonság is mindig legyen benne. Ebben az esztendőben a megyeházán lévő fogadás, Szenna-skanzen és az „Üzenet haza” – a Kárpát-hazának voltak az újdonságok. Ebben voltak segítségemre Ódor Barbara és Huszti Gábor, Gortva Zsolt, Balogh Melinda és Balogh Gábor, akik a drónos felvételeket készítették. Megtekinthető a YouTube-on – „Üzenet haza” – a Kárpáthazának – Mesztegnyő 2018 – címmel. A lufikat Maronics István biztosította számunkra.

   A délutáni ünnepünkön Móring József Attila országgyűlési képviselő köszöntötte a vendégeinket és az érdeklődőket, majd Galambos Ferenc plébános megáldotta az új kenyeret, amit képviselő úr megszegett és mindenki megkóstolhatott. Dolbert Ferenc lengyel barátait hallhattuk, láthattuk Michael és Matheus Stochel testvérpárt, akik fantasztikus tangóharmonika bemutatóval, gitár kísérettel kápráztattak el bennünket. Michael a 2016-os lengyel Talent komolyzenei tehetségkutató győzteseként érkezett hozzánk. A résztvevő csoportoktól ismét nagyszerű összeállításokat láthattunk. Mesefeldolgozásokat – a Szomorú boszorkányt, valamint Saint Exupery Kishercegét. Verses, zenés összeállításokat, néptánc koreográfiákat, és Ismerős Arcok slágerré lett dalát, gitáros kísérettel is énekelhettük. Az előadás végén megköszöntem a segítők, támogatók munkáját, a csoportvezetőknek átadtam Kósa Pál: A Kárpát-medence épített örökségének atlaszát, Gőbölös Attila szép cserepeinek kíséretében, majd az összes résztvevő a Találkozó logóját kapta meg hűtőmágnes formában.

   Ezzel a 32. Kárpát-medencei Találkozó hivatalos része véget ért. Ezután már csak a záróbuli volt hátra, ami ugyancsak nagyon jól sikerült, éjjel fél kettő körül zártuk a boltot. Másnap reggeli után lassan megérkeztek az autóbuszok, illetve az aradi csoportot Balatonszentgyörgyre vitték ki járműveink. Köszönöm a hosszúvízi és a mesztegnyői Önkormányzatoknak a fuvarlehetőséget!

Tiszteletem és hálás köszönetem minden résztvevőnek, segítőnknek, támogatónknak!

Zárásként Gál Zoltán augusztus 20-án, Gizi néni kopjafájának koszorúzásánál elhangzott szavait olvashatják!

„Köszönöm a szót!

Rögtön dicsekvéssel kezdeném: hadd mondjam el, hogy most vagyok itt 10. alkalommal. Szeretném megköszönni a lehetőséget Olasz Angélának és Tonának, akik a tábort az életem meghatározó részévé tették.

Emlékezhetnek, hogy tavaly írtam egy verset a koszorúzásra, és idén is hasonló meglepetéssel készültem. Rögtön két tényező azonban más irányba vezényelt. Az elhangzott előadások és az itt folytatott beszélgetések során egy érdekes gondolatot ébredt bennem, mégpedig: az önismeret és a honismeret közötti kapcsolat fogalmazódott meg. Ez egy rettentő komplex témakör, de ugyanakkor rettentő aktuális – és ezt Tona az előbb elhangzott szavai is alátámasztják. Önismeret nélkül honismeret sincs. Nem lehet jó hazafi az, aki nem ismeri önmagát, aki nincs tisztában saját értékeivel! Ahhoz, hogy igazán szeretni tudjuk nemzetünket és büszkék legyünk rá, nem elég ismerni a történelmet. Tudnunk kell azt is, hogy mi hová tartozunk, hogy beleillünk-e a képbe, és törekednünk kell az igazi értékek megőrzésére.

Erről akartam verset írni, ezt megfogalmazni valahogy. Aztán tegnapelőtt, mikor a pajtában megjelentek Gizi néni könyvei, rögtön elkezdtem válogatni, hátha találok néhány verseskötetet, amelyekből esetleg ihletet meríthetek az új költeményemhez. A véltetlen azonban úgy hozta (bár Tona szerint nincsenek véletlenek), hogy a legelső verseskötet, ami a kezembe akadt, épp egy önismeretről, vagy legalábbis belső dilemmáról szóló versnél nyílt ki, s ekkor gondoltam először arra, hogy talán meg sem írom a saját versemet, hiszen Gizi néni kopjafájánál semmi sem aktuálisabb, mint egy ideillő verset felolvasni az egyik saját könyvéből. Meg is tetszett továbbá a vers, tudtam, hogy jobbat így hirtelen én sem tudnék írni. Így vontam le a következtetést, hogy végül ezt fogom felolvasni, ha arra kerül a sor.

Ahogy végig nézek a közönségen azt látom, hogy ebbe a táborba olyan fiatalok járnak, akikből lehet jó hazafi, akik nem fogják elveszteni önmagukat, és akik hűek maradnak nemzetünkhöz. Elsősorban tehát nekik olvasnám fel a kiszemelt verset. Bella István írta, címe: Nem! „

Bella István: Nem![1]

Nem, inkább leszek rühös vadállat,

mintsem csordába csapott

bigott birka, érdek s alázat

szénáján meghasasodott.

Nem, inkább a veszett farkasok,

a kivesző, deres magány,

csikasztelek, jégnádasok,

a megdöglés, magammarás.

Voltam én tiszta szívű kisded

férfiként is, de kisemmiztek,

önmagam húsával etettek,

s már csak e vadság emberi,

de szökjek bár vadonba a vadonból,

szűkölök és félek magamtól,

mert ordas szájam, késfogam, torkom

saját szívemet éhezi.

 

[1] (Szép versek 1968. Mátyás Ferenc és Z. Szalai Sándor (szerk.), Magvető kiadó, Budapest, 1969.)

kozadatkereso logo 0

Közösségi oldalunk

Megközelítés