Mesztegnyő község honlapja

mesztegnyo kerekparut banner

2018. december 16., vasárnap 07:51

ZENEBONÁSKODÁS

A Mesztegnyői Zendülés - lapok Mesztegnyő történelem könyvéből

Mi vezetett a reformkor talán legvéresebb parasztlázadásához?

   A magyar jobbágyság helyzete már a 18. század második felétől érezhetővé vált. A földesurak majorsági birtokuk kiterjesztésére a telken kívüli állományt kezdték kisajátítani, a közföldek, legelők, irtásföldek területét igyekeztek csökkenteni. A századforduló után hatványozottabban érvényesül a tendencia. Mesztegnyőn, a jobbágyi kézen lévő földek csökkenése1767-hez viszonyítva látványosnak mondható. Az új összeírás szerint a telkek száma 22-vel növekedett, ebből adódóan jelentősen csökkent a telkekhez tartozó rét és szántó mennyisége. A gróf a francia háborúk hatására a gazdasági fellendülés érdekében – kellett az új munkaerő - az 1820-as években 78 zsellércsaládot telepített be a faluba. A cseh betelepítettek már nem jobbágyként, hanem zsellérként dolgoztak, a megyei és az állami adófizetés alól mentesülve. Csak földesuruknak adóztak. Az új családok eltartásához megosztotta az irtásföldeket, fokozatosan megszüntette a legeltetési és faszedési jogot. Elégedetlenségüket több alkalommal kérvényben eljutatták a vármegyéhez: „Tőlünk az uradalom földjeinket, legelőinket, irtásrétjeinket elszedvén már oly nyomorúságra jutottunk, hogy a jármot magunk vagyunk kénytelenek vonni”.

 

   A zendülés közvetlen kiváltó oka az 1839-40. évi országgyűlésen hozott új katonaállítási törvény, amely az eddigi toborzás helyére az osztrákoknál már alkalmazott újoncállítási rendszert vezette be, ahol az összeírás után sorshúzással dőlt el kit visznek katonának. 1840. november 11-én megérkezett a szolgabíró levele, amelyben ismertette az országgyűlési végzést. Koller József plébános is próbálta elmagyarázni a lakosoknak, de a nép ezt már nem akarta megérteni. Újra megpróbáltak kérvénnyel fordulni a hivatalokhoz, hogy horvát mintára határőr feladatot ellátván, felmentést nyerjenek a katonáskodás és a földesúri függés alól. Többen, főként a „fias” emberek hangoztatták, hogy: „emberdézsmát ne adjunk, az nincs a Fölségtől, hanem csak a megye akaratja, a föld se vegye be, aki rááll így, egy halálig nem kell ráállni” Majd a császárhoz küldöttet menesztenek, őt instanciázással megbízván, hogy a felség orvosolja bajukat. Ehhez azonban engedélyt sohasem kaptak az alispántól. Sárközi alispán válaszában a következőket vetette papírra: „Szokatlan dolog lévén, hogy a világos törvény magyarázatjáért adózó község ő felségéhez járuljon, sőt ebben kételkedni is már büntetésre méltónak láttatván…..” - valamint előre vetítette, hogy a zendülésbe keveredett emberek példásan meg lesznek büntetve.  

   A parasztok azonban nem engedelmeskedtek: „mindenki abban az ümögben maradjon, amit felvett, készen tartsa magát mindenkor az ellenállásra!” November 25-én érkezett meg a marcali szolgabíró, hogy az újoncösszeírást megkísérelje, de elzavarták. Ettől kezdve a parasztok a falu két végére őröket állítottak és a házakban éjjel is világítani kellett. Az ellenállás megtörésére november 28-án tizenhat pandúrt rendeltek ki, azonban a parasztok azokat is megfutamították. Az uradalmi tiszt írja: „a mesztegnyeiek baltákkal, fegyverekkel csoportosan járnak és gyülekeznek a bíró házához, ha a katonaság jönni fog, félreverik a harangot…” Robotra senki nem mehetett, a zselléreket az új utcában megfenyegették, ha nem tartanak velük, az utcát felégetik. December 6-án megszólaltak a harangok, veszély közeledett.

   A vármegye a példátlan törvénysértést nem hagyhatta megtorlatlanul. December 7-én, délelőtt 10 óra tájt a marcali és a kéthelyi katonaság és 63 pandúr, - összesen 120 fegyveres kísérte az öttagú összeíró küldöttséget a faluba – avégett, hogy a rendbontást és egyéb fegyelemsértést a helyszínen megvizsgálják, a fő bűnösöket, felbujtókat a megye törvényszéke elé kísérjék. A bíró háza udvarán várakozott a falu népe. A pandúrok Szép József kisbírót kérték ki, akit a tömeg nem adott. Akkor Németh János esküdtet akarták megkötözni, de a fiatalság a pandúrok kezéből kivévén nem engedte azt. A pandúrok meghátráltak, de megjött a többi pandúr is, akik kint várakoztak, majd a polgárság fegyverre kapott és rettenetes lárma közepette verekedés kerekedett. A szolgabíró a verekedők közé ugrott és könyörgött nekik, hagyják abba, a pandúrokat nagy nehezen kiparancsolta az udvarról. Mindeközben a bíró háza utcára nyíló ablakából lövés dördült. A kapitány a szolgabíró kimenekítése érdekében beugratott az emberek közé és kivont karddal kimentette őt a forrongó tömegből. Újabb lövés dördült, mire a katonák is lőni kezdtek. Alig öt perc leforgása alatt „7 halott férfiú, 23 sebesült férfiú és egy leány találtattak”. Később még öt ember belehalt sérüléseibe. Így a halálos áldozatok száma 12-re emelkedett. A vizsgálatok bebizonyították, hogy mindannyiuk elölről kapta a lövést.


Elhunytak neve:


Jáger Ferenc – 26 éves

Nyakas Mihály – 40 éves

Kis Nyakas János – 28 éves

Németh János – 60 éves

Jáger István – 28 éves

Makkos Pál – 45 éves

Bálint Gáspár – 45 éves

Hajdu Kata – 16 éves

Hajdu György – 53 éves

Boda István – 19 éves

Tikos József – 25 éves

Bognár József – 70 éves


 

 

A helyszínen 72 zendülőt elfogtak, a sebesültek mellé orvosokat rendeltek, ápolásukat a rebellióban részt nem vett cseh asszonyokra bízták. A foglyokat a kolostorban őrizték, majd dupla őrizet mellett a kaposi megyeháza börtönébe kísérték.

   A vármegye parancsot kapott a hasonló jellegű mozgalmak azonnali elfojtására. Az ítéletek – súlyos börtönévek, /1-6év/ - félévenkénti 25 botütéssel súlyosbítva. Az első rendű vádlottak végső ítéletére 1843. május 10-ig várni kellett. Súlyosbították a kiszabott büntetéseket és még megtoldották azzal, hogy az addig tömlöcben töltött éveket nem számították be.

A súlyos megtorlás sem vethetett gátat annak a társadalmi méretűvé nőtt elégedetlenségnek, és nemzeti mozgalomnak, amely a mesztegnyői zendülést nyolc évvel, 1848-ban követte.

   A mesztegnyői nép 1981-ben emléktáblát állított a „zendülés és az áldozatok emlékére” a valamikori bíró háza helyén épült TSZ iroda falán. Minden esztendőben fáklyás felvonulással, koszorúzással emlékezünk lázadó őseinkre, akik példát mutattak emberi tartásból, összefogásból az utókornak.

„Akik elfelejtik múltjukat, megérdemlik, hogy újra átéljék azt!”

Remélem, pislákol még az utódokban legalább egy szikrányi abból az elszántságból, igazságérzetből, ami az akkori mesztegnyőieket hevítette. Egy békés, nemes cél érdekében vajon újra előcsalogatható lenne-e?

Forrás: G. Jáger Márta–Mesztegnyő

                                                                                       Kövesdiné Panyi Antónia

Mesztegnyő, 2018-12-07

kozadatkereso logo 0

Közösségi oldalunk

Megközelítés