Mesztegnyő község honlapja

pmfoto Mesztegnyo 2020

A koronavírus járvánnyal kapcsolatos információk és rendelkezések

 

Részletek...

 

 


 

2020. március 30., hétfő 16:08

Szent Donát napi pinceáldás – nyitott pincék napja – 2020.02.22.

Szent Donát

Arezzói Szent Donát (latinul: Donatus), (? – 362. augusztus 7.) számos borvidék védőszentje. Ünnepnapja: augusztus 7. Különösen az elemi károk (villámcsapás, jégeső) ellen fohászkodnak hozzá. Kultusza a rajnai borvidéken a legerőteljesebb, de Magyarországon is vannak hagyományai. Szobrát főként a szabadban, utak mentén állították fel; helyenként sokalakos Mária-oszlopokon vagy Szentháromság-emlékeken szerepel.

Története, legendája

Donát ókeresztény püspök volt, aki a közép-itáliai Arezzo püspökeként 362-ben szenvedett mártírhalált. Legendája szerint Donát kezéből egy mise alkalmával a pogányok kiütötték a szent kelyhet, ami a földre esett és darabokra tört. Donát összeszedte a kehely szilánkjait, szomorúan az oltárra helyezte, majd imádkozni kezdett. A kehely darabjai rövidesen összeforrtak és Donát kezében ismét egyé váltak. Amikor 1652-ben ereklyéit Rómából a Rajna-vidéki Münstereifel városába vitték; a kísérő papot villámcsapás érte, ám semmi bántódása nem esett.

Kultusza Magyarországon

Hazánkban is számos városban találkozunk a szent kultuszával. Budán 1724-ben Szent Donátot választották a város védőszentjévé. Egerben a jégeső és a mennydörgés elkerülése érdekében fohászkodnak hozzá. A szőlőművelő polgárság kérelmére Székesfehérvárott a középkor óta művelt szőlőhegyén, az Öreghegyen 1733-ban építették fel a Szent Donát-kápolnát, amelyhez a második világháború előtt minden Donát-napon[3] körmeneten vonultak az öreghegyiek.

A XVIII. század elején Kolozsváron a szőlőkkel borított Hója hegyvonulatra barokk Szent Donát-szobrot állítottak, mely máig fennmaradt. Erről kapta nevét a Donát út, majd az egész negyed.[4]

A Felsőcsallóközi Gútor községben 1770-ben állítottak oszlopra Szent Donát szobrot, azóta a falu védőszentjeként tisztelik, és egyházi ünnepe utáni vasárnap tartják a falu búcsúját is.

(wikipédia)

Szent Donát nap– Mesztegnyőn

Annak idején – 2009-ben talán – amikor a mesztegnyői szőlőhegyet gyakran járva hétről-hétre egyre több elhagyott, elhanyagolt borospincével, szőlővel, gazosodó, gazdátlan birtokkal találkoztam, sajgott a lelkem és az jutott eszembe, hogy valamit tennünk kellene, hogy ezt a folyamatot megállítsuk!

Az első, a homokkő kereszt – Tálos kereszt felújítása volt, amire a gazdák úgy adták össze a pénzt, Polgármester úr adta a márványtáblát, stb... A kőfaragó új keresztet akart állítani a régi helyére, de mi, hegygazdák ragaszkodtunk az eredetihez, amit az oroszok a II. vh-ban rongáltak meg és lőtték le az alakok fejét. Azóta sajnos - a felújítás ellenére - már többször kellett ezt azt javítgatni, kifesteni, a szobrok fejét visszaragasztani, stb.., amit ugyancsak a hegygazdák segítségével oldottunk meg. A felsőhegyen ugyancsak szépen megújították a gazdák a Pitykos keresztet.

Amikor elkészült a keresztünk, gondoltam, hogy talán egy közös kereszt-megáldással tarthatnánk egy közösségkovácsoló rendezvényt, mondjuk egy hegybúcsút! Ekkor kezdtem el Szent Donát után kutakodni, hogy valami fogódzót keressek. Az augusztus 7-i időpont nem volt igazán megfelelő, hiszen akkor már erre felé borok sincsenek, vagy nem elég jók és a sok hegyi munka, valamint a nyári események miatt a közösséget sem lehet hatékonyan összeterelni. Így maradt a másik Donát nap, a február 17-e.

A faluban a Dózsa György utca elején a Linha család által – Amerikába vándoroltak ki – állíttatott, majd az Újvári család által felújított szoborcsoport egyik alakja – ugyancsak Szent Donát volt, aki a hegy felé nézve vigyázta, őrizte a falubelieknek sokáig oly fontos, szívükhöz nőtt szőlőhegyet. A hatvanas-hetvenes években még állandó lakói is voltak a hegynek, többek között a nagyszüleim. Én is oda születtem és a gyermekkoromat is ott töltöttem. Ez a napi kapcsolata az embereknek a szőlőheggyel még a nyolcvanas években is nyomon követhető volt, hiszen akkor még a mindennapok része volt a háztáji gazdaságokban való tevékenykedés. Szőlő, málna, szeder, kukorica bőven termett a gazdag, jó vízháztartású földeken, mezőkön. Bőséges terméssel hálálták meg a gyümölcsösök a gondoskodást, illatozó szénapetrencék sorakoztak a réteken. A bicikliutak mentén termett a rengeteg cseresznye, szilva, alma, körte - amiken hosszú évtizedekig valóban csak biciklivel lehetett közlekedni, ez a kocsi út fölött, a magánbirtokok végében futott és a legsárosabb időben is lehetett rajta legalább tolni a bicajokat, hiszen füves területen haladt. Ezen tanultunk meg igazán biciklizni biztonsággal, hiszen egy 20 cm széles és 15 cm mély keskeny kis útról beszélek, ami nagyon gyorsan odavágta a kormányt gyengén tartó biciklistát. Gyerekként minden birtokot, gazdát jól ismertünk. Tudtuk, hogy kinél, mikor milyen munkálatok zajlanak, mikor kaszálnak, győttenek, mit vetnek, mit aratnak, mikor és hol illatozik a fekete noha, az Izabella. Hol nyílik a fehér ibolya, a májvirág, az odvaskeltike, a pettyegetett tüdőfű, a fürtös györgyike. Hol csúszik a leggyorsabban a szánkó, hol lehet apróhalat fogni könnyen a patakban és vargányát találni az erdőben. No, de ennyit a személyes emlékekről, a csodaszép, varázslatos gyerekkorról!

Szóval a tervem, hogy kell egy mentőakció, úgy gondolom bevált! Ugyan nem egy-két év alatt, de így több mint tíz évvel az indulás után bizton állíthatom, hogy egy új építő folyamatnak vagyunk a szemtanúi.

Itt is, mint mindenhol a környezetünkben generációváltás zajlott. Elmentek nagy öregjeink. Ha volt valaki a családban, aki átvette a birtokot, az nagy szerencsének számított. Aztán egyre nagyobb divattá vált a modern kori népvándorlás, a fiatalok városra vágytak, modern környezetbe, nem a földet akarták túrni! Én is így indultam neki a felnőtt életemnek, de a sors, vagy a Jóisten nem így gondolta!

Ha már így alakult, hát tegyünk meg mindent a boldogulásunkért! Ebben a szellemiségben, hangulatban jött létre a Szent Donát napi pinceáldás is, amit egy közösségteremtő, közösségépítő szándékú megmozdulásnak szántam. Ebben segített a Plébános úr, aki azóta is az egyik alapembere ennek a rendezvénynek. Köszönöm neki! Nagy hála a hegygazdáknak, akik évről évre egyre jobban várják ezt a napot. Igazán talán ilyenkor vagyunk kint a legtöbben a szőlőhegyen és beszélgetünk, iszogatunk, nótázgatunk, mókázunk, ismerkedünk egymással kedvünkre! Megkóstoljuk egymás borait, pálinkáit, bekukkantunk a pincékbe, megkóstoljuk a jobbnál jobb finom falatokat, kolbászt, hurkát, pogácsákat, pörkölteket, stb.. Az új hegygazdák is rögtön becsatlakoztak a sorba, egyre több fiatalt is vonz a hegyi élet, a saját birtok gondolata. Régi gazdák is többen új erőre kaptak, több pince került új gazda kezébe, szépen újítgatják, szépítgetik, bővítgetik birtokaikat. Gyümölcsösöket, szőlőt, telepítenek és élik a hegygazdák, szorgalmas, itt-ott fáradtságos, de mindig vidám életét!

Hát ezt szerettem volna újra megérni, átélni! Ezt a légkört, ami annyira jellemezte a hegyi embereket, a hegyi közösséget. Munka, vidámság, összefogás, önzetlenség, barátság, közös események, programok, nótázások!

Most, hogy immár a korona vírus miatti lakhely elhagyási korlátozást bevezették – a rendeletben szerepel, hogy mezőgazdasági munkára ki lehet menni a szabadba, így a szőlőhegyre is!

Hát lehet, hogy a hegygazdák ebben az esetben könnyebben átvészelik ezt a nehéz időszakot, hiszen ott mindig van mit csinálnunk, mindig van feladata az embernek, addig sem gondolkodik, hogy ébren van e, vagy csak álmodik!

Mindenkinek vírusmentes szép tavaszt, erőt, egészséget, kitartást kívánok szeretettel! Erős hitet, kapaszkodót! Segítő szándékú összefogást a bajban, vészben!

Mesztegnyő, 2020-03-30

                                                                                                              Kövesdiné Panyi Antónia

kozadatkereso logo 0

Közösségi oldalunk

Megközelítés

Our website is protected by DMC Firewall!