Mesztegnyő község honlapja

pmfoto Mesztegnyo 2020

A koronavírus járvánnyal kapcsolatos információk és rendelkezések

 

Részletek...

 

 


 

2020. június 12., péntek 07:59

TRIANON 100 - Megemlékezés Mesztegnyőn

1920. június 04!

Eltelt 100 esztendő a Trianoni békediktátum aláírása óta! Hogy ez mit jelentett a magyarságnak, mint nemzetnek, arról rengetegen írtak már tanulmányokat, könyveket, cikkeket. Számokban kifejezhető az elcsatolt területek, a megmaradt „csonka” Magyarország nagysága, a határainkon innen és kívül rekedtek száma. De semmivel ki nem fejezhető a belül és kívül maradt nemzetiségek sorsa. A száz éve kisebbségben, akár szórványban élő, a magyarságukat bátran viselő, az anyanyelvünket átörökítő, azt ízesen beszélő, a magyar kultúrát ismerő, azt magáénak tudó emberek mindennapi élete, küzdelme. Küzdelem a fennálló államhatalmi, nemzetiségeket sújtó előírások, megalázó intézkedések, rendelkezések erdejében. Embert, társadalmat, nemzetet, gazdaságot nyomorító politikai csatározások közepette „CSAK” az ember veszett el! Sok ember, de nem a nemzet!

A magyar embert sok minden megkülönbözteti a többi nemzetbelitől! Szívóssága, kitartása, erős jelleme – ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon!

 

   KI A MAGYAR? AKINEK FÁJ TRIANON! Tartja mondás.

     Generációk születtek és tűntek el ez alatt a száz év alatt úgy, hogy esélyük sem volt Magyarország földjére lépni, úgy, hogy magyarnak születtek és úgy is haltak meg! Idegenek között, magyarnak maradni! Csak egy-egy gondolat erejéig képzeljük magunkat néha a helyükbe. Ha jó a képzelőerőnk, ehhez akkor is nagyon nagy segítséget kínálnak számos határon túli író, költő, pl. Wass Albert csodálatos versei, regényei, novellái és meséi! Aki már volt határainkon túl, magyarok lakta területeken, találkozhatott mindazzal az életérzéssel, megtapasztalhatta mindazt, ami ezekből az emberekből, a csodálatos hangulatú művekből sugárzik. A fájdalmas, keserű igazságot, a sanyarú sorsokat, a szelíd boldogságot, a csodát, amit itthon, az anyaországban, valahogy majdhogynem elfelejtettünk! Hogy mit is jelent magyarnak lenni!?

   Nekünk, Mesztegnyőieknek nagy szerencsénk van. Hiszen 34 éve ide járnak hozzánk az egész Kárpát-medence által behatárolt, valamikori „Nagy” Magyarország területéről országos hírű rendezvényeinkre, Honismereti Találkozóinkra. Rengeteg tudással, élménnyel, történettel, barátsággal lettünk gazdagabbak általuk. Képet festettek nekünk arról, hogy Ők hogy élik, élték meg mindennapjaikat, örömeiket, bánataikat, sikereiket, kudarcaikat. Erőt, erős hitet nyertünk tőlük és adtunk át nekik a több mint három évtized alatt. Szászfalvi László, országgyűlési képviselőként mondta egyszer az augusztus 20-i megemlékezésünkön: Mesztegnyőnek bizonyítottan része volt a nemzetegyesítésben! Erre nagyon büszkék lehetünk! Mindenképpen említést érdemel Kövesdi Tiborné, Gizi néni, aki ennek a folyamatnak az elindítója, közel két évtizedig az irányítója volt. Szerencsére az akkori faluvezetés Benkes László vezetésével, a megyei szervezetek vezetői, Kanyar Józsi bácsi, Gálné Jáger Márta a Honismereti Szövetségtől mind-mind bábáskodtak az indulásnál és sokáig a folyamat fenntartását is támogatták, segítették. Természetesen a mesztegnyői emberek, a Honismereti Egyesület aktív tagsága nélkül ez mind nem jöhetett volna létre. Hálával gondolunk minden egyes emberre, aki segítette, segíti munkánkat!

   Megemlékezésünk a 100 másodperces harangszóval kezdődött! Majd Galambos Ferenc atyánk misét mondott a magyarságért, országunkért, nemzetünkért. Ezt követően koszorúkat helyeztünk el az I. világháborús emléktábláknál, amit a Honi Hagyományőrzők két szívhez szóló dallal tettek még emlékezetesebbé. A megemlékezésünket megtisztelte Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés Alelnöke is. A Faluház udvarán folytatódott ünnepségünk. A Himnusz után Nagy László Péter és Alelnök úr is köszöntötte az egybegyűlteket. Nagyné Bakos Franciska szavalt részleteket Dsida Jenő – Psalmus Hungaricus című csodálatos költeményéből. Széki lassút táncolt szólóban Tóth Gábor barátunk, aki a magyar néptánc kultúrát érintő néprajzi tudnivalókkal is ellátta a nagyérdeműt. Majd a Honi Néptánc Együttes Mezőföldi táncokat mutatott be.

Zárásként szokásomhoz híven egy általam választott verset olvastam fel vendégeinknek! Veres Péter – Ha nem lehettél szálfa – címűt. Végezetül elénekeltük közösen a Szózatot.

Murvai Miklós Aradon élő barátunk mondta – Ne siránkozzunk Trianon miatt, a gyász ideje elmúlt!

Tegyük meg! Merítsünk erőt, abból, amink van! Építsünk, teremtsünk, erősítsük egymásban az egy nemzethez tartozás élményét, teremtő erejét.

És emlékezzünk! Soha ne felejtsünk!

Ez a mi dolgunk! - „S ez nem is kevés!”

Hálával és köszönettel fordulok azok felé, akik megtiszteltek bennünket és együtt emlékeztek velünk a magyarság történelmének erre a szégyenteljes történelmi eseményére és az azt követő, sok fájdalmat, szenvedést, itt-ott örömöt és sikert hozó, nemzetkovácsoló 100 esztendejére.

Thaly Kálmán szívhez szóló költeményét ajánlom szíves figyelmükbe!

 

Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!

 

Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!
Nem vesz el már, ha eddig el nem veszett.
Hervad régi búnk és bánatunk,
Ejhaj, újra élünk, vígadunk!

 

Tud szeretni a magyar szív igazán,
S kit szeretne, ha téged nem, szent hazám?
Érted élünk, égünk, lángolunk,
Érted honfi szívvel áldozunk.

 

A bús magyar nevezetről leteszünk,
Büszke magyar újra már a mi nevünk:
Büszkén félrevágva kalpagunk,
Hej, mert újra fénylik csillagunk.

 

Visszavettük a nemzeti ősruhát,
Gyöngyek vagyunk újra, mint a gyöngyvirág.
Éljen a szép magyar viselet –
Korcsvér, aki idegent szeret.

 

Magyar szívet magyar dolmány takarjon,
Magyar ajkról csak magyar szó fakadjon,
Magyar szívben magyar bátorság:
Ejhaj, boldog lesz Magyarország!

 

(THALY KÁLMÁN (1839–1909) történetíró, költő)

  

Mesztegnyő, 2020.06.12.

                                                                                                              Kövesdiné Panyi Antónia

kozadatkereso logo 0

Közösségi oldalunk

Megközelítés

Our website is protected by DMC Firewall!