Mesztegnyő község honlapja

Mesztegnyő története dióhéjban

Mesztegnyő elhelyezkedése és természeti környezete

 

Mesztegnyő napjainkban mintegy 1400 lelket számláló Belső-somogyi település a Marcali-hát kistájegység területén. A 68-as főút mentén fekszik, a tőle 10 km-re fekvő Marcalitól délre. A belföldi és külföldi turisták körében egyaránt népszerű fürdőzőhelytől, Balatonmáriától mindössze 25 km távolságra helyezkedik el. Határa nagy részét lösz –és homoktalaj borítja, amely ideális a növénytermesztéshez. Földrajzilag a térség a Balaton vízgyűjtőjéhez tartozik. A községet kelet felől határoló, 1991-ben alapított Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet erdős-mocsaras, nádasokban és halastavakban gazdag területe az egykori berek emlékét őrzi. Olyan ritka és védett növény –és állatfajok honosak itt, mint az erdei tőzike, sárga liliom, medvehagyma, ciklámen, keresztes vipera, mocsári teknős, jégmadár, gém és fehér gólya.  

 

Az „ősi Mesztegnyő” története

 

A falu térsége már az őskorban is lakott helynek számított, egy itteni agyagbányából rézkori és kora bronzkori cserépedény töredékek kerültek elő. A vidék az ókorban különösen jelentős szerepet játszhatott, a római korban feltehetően a Szombathely-Pécs közötti forgalmas kereskedelmi útvonal is végighúzódott a majdani település területén. A határban egy bronzfibulára is bukkantak, s egyes feltételezések szerint a mai Sósgátpuszta földjének mélye egy elfeledett római település maradványait rejti. A honfoglalás időszakában a területet a Bő nemzetség vette birtokába, majd 955-ben Koppány vezér birodalma lett. Legyőzése után István király szervezte vármegyévé Somogyot. Valószínűleg ekkortájt szenteltek Mesztegnyőn templomot Szent Miklós tiszteletére, s a patrónus neve még a bizánci kereszténység emlékét őrizte. A megyei régészeti adattár egy Árpád-kori temetőt is megemlít a község kapcsán, s innen származó leletként néhány dénárt és gyűrűt sorol fel. A környéken a kora középkorban idegenből betelepített hospesek alapozták meg a szőlőművelést, bortermelő vidékké változtatva az Öreg-hegyet is.

 

Mesztegnyő a középkorban és a török hódoltság idején

 

Mesztegnyő első konkrét megnevezése még Mezekeezen alakban az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben olvasható. A középkori település helyét a mai Landipuszta, Pataksűrű és Gátra-dűlő környékére feltételezik, amely fejlett mezőgazdasága és szőlőkultúrája révén 1466-ra már mezővárosi rangot szerzett, amellyel vásártartási jogot nyert. A XV. század végére épült fel első kolostora is, benne domonkosrendi kolduló barátok működésével. Mesztegnyő a békeidőkben és háborús időszakokban egyaránt gyakran cserélt gazdát, első ismert birtokosai az itáliai származású Szerecsenek és a szlavóniai eredetű Gordovai Fanchok voltak. Hosszas viaskodás után végül utóbbiak szerezték meg a hatalmat, s a virágzó falu középkori története a török hódításig tartott. Mesztegnyő erődített kolostorával a török elleni védelmi vonal egyik láncszemét alkotta, amely 1558-as eleste után a koppányi szandzsák fennhatósága alá került. A túlélő lakosság a környező erdők és mocsarak rejtekébe menekült, a régi település elnéptelenedett. A szerzetesek szétszéledése után a hódoltsági lakosok hitéletét a licenciátus világi papsága ápolta, a reformáció terjedését pedig megakadályozta a XVII. század második felétől itt tevékenykedő andocsi jezsuita misszió. Somogy megye Kanizsa 1690-es visszavétele nyomán szabadult fel a török uralom alól. 

 

A Hunyadyak és a Nepomuki Szent János templom

 

A visszaszállingózó lakosság Mesztegnyő jelenlegi helyén, a régi falutól kissé északabbra hozta létre új települését. A helység a török alóli felszabadulás óta viseli az állandósuló Mesztegnye névalakot, amely a népi értelmezés szerint meszes teknő alakú völgyéről kapta nevét: „Meszesteknyő”. 1692-ből ismert első újkori pecsétje ekevasat és csoroszlyát ábrázol, s az újonnan emelt falvacska 1702-ben már 16 portát számlálhatott. 1733-ban a felvidéki eredetű, grófi rangú Hunyadyak részben örökségre hivatkozva, de elsősorban vásárlás révén szerezték meg a Mesztegnyőt is magába foglaló kéthelyi uradalmat. Hunyady Antal 1747-ben hozatta ide a ferenceseket, majd nekilátott a kolostor és templom újjáépíttetéséhez. A középkorban több templom is állt Mesztegnyő területén, de ezek számáról és pontos elhelyezkedéséről máig megoszlanak a vélemények. Knapp Éva kutatásai szerint a jelenlegi plébániatemplom és kolostor az 1476-ban még álló, de a hódoltság alatt sorsára hagyott Szent Miklós templom és domonkosrendi kolostor romjain épült újjá.  A grófot a templom építtetésekor egy családi temetkezési hely kialakítása is ösztönözte, az új kripta tehát egyúttal a Hunyadyak végleges letelepedését is propagálta a Kéthely melletti sáripusztai kúriába. Nem sajnálták a pénzt a templom belső dekorációjára sem, a díszítéssel a neves bécsi festészt, Dorfmeister Istvánt bízták meg. Az elkészült falfreskók és oltárképek nemcsak az alkotó szépérzéke és tehetsége, hanem a mecénás bőkezűsége előtt is tisztelegnek. A munkálatok 1778-ra értek véget, s a barokk templomot a kegyúr felvidéki gyökeréből eredően a csehek körében népszerű szent, Nepomuki János tiszteletére szentelték fel.

 

A Hunyady-uradalom kiépülése és a mesztegnyői "zenebonáskodás"

 

Az uradalmi birtokrendszer megszilárdulásával a parasztság helyzete nehezebbé vált, a határ után fizetett közös adót a több kiadást jelentő telek szerinti adózás váltotta fel. Mária Terézia 1767-es urbáriuma ráadásul tovább növelte a terheket és a robotot, s a földesúr a közös használatú területek kisajátítására is jogot nyert. A Hunyadyak éltek ezzel a lehetősséggel, s a XIX. század elején zajló napóleoni háborúk fokozott gabona –és gyapjúigénye folytán tovább növelték a majorság méreteit. A gazdálkodás súlypontja a juhtartásra tevődött át, megjelentek az első pusztai települések. Mivel a fejlesztések egyre több munkáskezet igényeltek, ezért a faluba előbb svábokat, majd cseheket telepítettek le, külön telkeket hasítva ki részükre. A korszakban Mesztegnyő ismét mezővárosi rangra emelkedett, 1836-ban a lakosok száma már 675 fő volt. Azonban a jobbágytelkek és a legelőterületek állandó csökkentése, az irtásföldek elvétele, a növekvő adó és robotteher, illetve a betelepített családoknak járó kedvezmények egyre fokozták az elégedetlenséget, ám a „robbanáshoz” végül az 1840. évi újoncrendelet vezetett. Ez alapján az eddig önkéntes alapú toborzás helyébe a hadköteles férfiak általános összeírása lépett, ami után sorshúzással döntötték el, hogy kit soroznak be. 1840 novemberében a rendelet kihirdetése után a lakosság fellázadt az „emberdézsmát ne adjunk!” jelszavát skandálva. Nem engedték keresztülvinni az újoncösszeírást, sőt, a közeli településeket is igyekeztek megnyerni. A fegyveres karhatalom végül két nap alatt, december 7-én és 8-án verte le a mesztegnyői parasztfelkelést. Az összetűzésben összesen 12 fő vesztette életét, sokan megsebesültek. Az elsődleges vádlottakra több év börtön és félévente esedékes botozás várt a kaposvári vármegyeházán.

 

Mesztegnyő a 48-as szabadságharc idején

 

Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiből demokratikus nézeteket valló plébánosa révén Mesztegnyő is kivette a részét. Koller József, a falu lelkiatyja 1837-60 között, a somogyi képviselők egyikeként az első népképviseleti országgyűlés alsóházi tagja lett. A harcok kibontakozásakor több mesztegnyői férfi nemzetőrnek is beállt, és a somogyi zászlóalj katonáiként Perczel Mór seregében harcoltak a Muraközben Jellasics horvát bán ellen. Koller képviselőként alapvetően passzív maradt, ám hűséggel követte a Debrecenbe menekülő kormányt, ahol 1849. április 14-én ő is elfogadta a Habsburgok trónfosztását. Támogatta az általa személyesen ismert szolgabírót, Noszlopy Gáspárt is, akinek Marcaliban toborzott, Kaposvár felé tartó népfelkelő serege 1849 áprilisában Mesztegnyőt is érintette. Koller júliusban még a Szegedre költöző országgyűléssel tartott. A forradalmár plébános a megtorlást csak passzív képviselői működésének, orosz hadifogságba esésének és a veszprémi püspök közbenjárásának köszönhetően kerülhette el. Koller 1850 augusztusában jöhetett vissza Mesztegnyőre, míg a honvédek közül összesen nyolcan tértek haza.

 

Társadalom, demográfia és gazdaság a XIX. század második felében               

 

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a parasztság számára elkülönített földeken 22 telkes és 81 zsellértelkes gazda kedvezőtlen aránya osztozott. A majorság folyamatos terjeszkedése miatt a XIX. század végére túlsúlyba kerültek az 5 hold alatti törpebirtokosok, akik számára a fő megélhetést a szőlő –és kertgazdálkodás jelentette. Elsősorban rájuk mért tehát óriási csapást az 1873-as filoxérajárvány, amely elpusztította az Öreg-hegyi szőlőültetvényeket. Néhány tönkrement család ezért kivándorolt, míg egy helyi szőlőműves, Krokovics Lajos, dél-franciaországi rezisztens oltványok betelepítésével újra virágzásnak indította a mesztegnyői Öreg-hegyet. Az uradalomban továbbra is dominált a juhtartás, de a fajtaváltás következtében már nagyobb arányban tenyésztettek sertéseket és tejelő marhákat is. Új gazdasági ágazatként beindult a modern erdőgazdálkodás, a részben mesterséges tavak halászata, s a kaposvári cukorgyár megrendelésére jelentős tényezővé vált a cukorrépa termesztése. A mezőgazdaság modernizációja felértékelte a nagy külterületű pusztai települések szerepét (Hosszúvíz, Landipuszta, Sósgát, Búsvár, Vajdahomok), ahol a szükséges munkaerőt az idetelepedő nincstelenek és alkalmi summások biztosították. A nagyarányú árutermelés kibontakozását elősegítette a Mesztegnyőt is átszelő, 1893-ra kiépült Balatonszentgyörgy-Somogyszob vasútvonal. A XX. század elején átadott erdei kisvasút szintén a fa –és halszállítás megkönnyítését szolgálta a MÁV vasútállomásra.

 

A boldog békeidők és a Horthy-korszak    

 

Demográfiailag súlyos veszteséget okozott az 1855-ös kolerajárvány, száznál is többen haltak meg az 1836-ban 675 lakosú településen. A ragály elvonulta után a főtérre állított Szenvedő Jézus szobrával emlékeztek meg az áldozatokról. 1870-ben a község lélekszáma már 1393 fő volt, így 1872-ben önálló körjegyzőséget alakíthatott. A századfordulón a birtokfelaprózódás ellenére Mesztegnyőn is megindult a lassú polgárosodás, amiben a kiskereskedő zsidó családok is nagy szerepet játszottak az alapjában színkatolikus településen. A társadalmi rétegződés változatosabb képet mutatott, a többségben lévő zsellérség és törpebirtokosság, illetve a kisszámú módos, telkes parasztság sora tovább bővült a kisiparosok (főleg szövők) és értelmiségiek (hivatalnokok, tanító, óvónők) szűk polgári rétegével. A XX. század elején a faluban már működött posta, csendőrség és tűzoltóság is. Az I. világháborúba bevonultak közül 65-en haltak meg. A Tanácsköztársaság alatt Ladi János tanító a kommün eszméit vallotta, így a fehérterror áldozata lett. A két háború között felgyorsult a polgárosodás, a helyi ipar motoros malommal, olajütővel, téglagyárral és fűrészüzemmel gyarapodott; a II. világégés előtt pedig már orvos, órás, ékszerész, hitelszövetkezet és népkönyvtár is gyarapította a falu szolgáltatásait. A lányok és az óvodások neveléséről a zárdában élő vincés nővérek gondoskodtak. A társadalom fejlődése ugyanakkor óriási szakadékot eredményezett a módos parasztság és polgárság, illetve a nincstelen cselédség és zsellérség között. Utóbbiak nehéz helyzetét a gróf a pusztai lakások felújításával és két új utca (ma Hunyadi és Béke) nyitásával próbálta meg enyhíteni.    

 

A II. világháború és az újjáépítés utáni berendezkedés

 

1939-ben Mesztegnyő lélekszáma 1700 fő volt. Mikor azonban a háborús front elérte a település határát 1944. december elején, a lakosságnak el kellett hagynia otthonát. A község egyetlen izraelita családját elhurcolták. A harcok alatt a falu a földdel vált egyenlővé, az impozáns barokk templom is súlyos károkat szenvedett. A besorozott férfiak nagy része a Don-kanyarnál veszett, de az elaknásított határ az 1945 áprilisában visszatérő civilek közül is több mint félszáz áldozatot szedett. Az elmenekült gróf már nem tért vissza birtokára. A pusztai lakosok az elpusztult Landiról és Sósgátról Mesztegnyőre költöztek, s többen az 1945-ös földosztáskor kisebb földben részesültek. A gyarapodó népesség növekvő helyigényéről később hat új utca megnyitása gondoskodott. 1947-48 körül megindult az államosítás, a zárdából a nővéreket kiköltöztették, majd 1950-ben megalakult az önálló tanács. A beszolgáltatási rendszer az egész lakosságot súlyosan érintette. Az 56-os forradalmat egy csoport lelkesen üdvözölte, ledöntötték a felszabadulási emlékművet, s létrejött a helyi Nemzeti Bizottság, ezért megtorlásul néhány személyt bebörtönöztek. Ígéretek és fenyegetések együttes hatásaként 1959 végére megalakult a mesztegnyői mezőgazdasági termelőszövetkezet. Az 50-es években nagyrészt újjáépítették a templomot, bevezették a faluba a villanyt, a 60-as években elkészült a kultúrház, a 70-es években felépült az óvoda és saját törpevízmű létesült, a kolostort általános iskolává alakították át.

 

Mesztegnyő napjainkban

 

A rendszerváltás után a legtöbb munkahelyet biztosító mesztegnyői téesz fokozatos bomlásnak indult. Sokan végleg felhagytak a mezőgazdasági tevékenységgel, a kárpótlási összeget csak kevesen fektették földek vásárlásába. Ennek ellenére a faluban máig meghatározó az elsősorban háztáji szükségleteket ellátó kistermelői tevékenység. A településen a 90-es években meghatározó szerepet játszott a német vendégcsaládokra épülő falusi turizmus, amely először hívta életre a máig megrendezésre kerülő Rétesfesztivált, Mesztegnyő legfontosabb turisztikai rendezvényét. A mai látogató a gasztronómiai élvezeteken túl gyönyörködhet a folyamatosan restaurált barokk templom Dorfmaister-képeiben, utazhat a kisvasút 9 km hosszú szakaszán a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet halastavakat rejtő erdőségeiben, megtekintheti a Faluház értékes néprajzi gyűjteményét, a Honismereti Egyesület pedig nyaranta szervez gyermek –és ifjúsági táborokat belföldi és határontúli diákok számára egyaránt. A falu szolgáltatásairól a konyhával ellátott iskola, és a bölcsödével bővült óvoda mellett posta, takarékszövetkezet, orvosi rendelő, gyógyszertár, családvédelmi központ, a Művelődési Ház könyvtára, informatikai helyisége és konditerme, négy élelmiszerüzlet, virágbolt és egy cukrászda gondoskodik. A nevelési intézmények mellett a legtöbb munkalehetőséget az Önkormányzati Hivatal, és a magánkézben lévő kisebb-nagyobb mezőgazdasági és ipari vállalkozások biztosítják. A munkanélküliség és az alacsony szakképzettség problémáját az önkormányzat közmunkaprogramja igyekszik orvosolni.

(Az összefoglalás készült G. Jáger Márta: Mesztegnyő c. (2002) könyve alapján, a Száz magyar falu könyvesháza c. sorozat köteteként.)

(Készítette: Pintér Aliz)

 

kozadatkereso logo 0

Közösségi oldalunk

Megközelítés