Nagy László Péter ünnepi köszöntőjében visszaidézte a kor történelmi eseményeit, összefüggéseit, majd intézményeink, az Óvoda pedagógusai, ovisai és a Ladi János Általános Iskola fiataljai következtek. Hangulatos, kedves, megható összeállításaik minden évben könnyet csalnak a résztvevők szemébe. Az óvodai dolgozók igényes énekkara, a kicsit őszinte rajongása, a fellépés izgalmai, az iskolások szép, tartalmas, irodalmi-zenés-gitáros összeállítása nemzeti ünnepünk méltó megkoronázása volt.
Köszönöm a fellépőknek, a résztvevőknek, a műsort összeállító pedagógusoknak, fiataloknak, gyermekeknek, a Honi Hagyományőrzőknek, a koszorút, mécsest elhelyezőknek, hogy együtt emlékezhettünk történelmünk egyik legsötétebb időszakának eseményeire, az áldozatokra, - a felakasztottakra, az agyonlőttekre, a megkínzottakra, a megfélemlítettekre, a hazájukat elhagyókra, akik halálukig, a még élők a mai napig sem heverték ki honvágyukat. A csengőfrászban rettegő családokra, az eltűntekre, a kitelepítettekre, a kisemmizettekre, munkatáborban sínylődőkre, a felforgatott, tönkretett életekre.
Tisztelettel megköszönöm az intézményeink aktív részvételét nemzeti ünnepeinken, az összefogást, a segítő szándékú támogatást!
Minden kedves olvasónak békés októbert, forradalmi lelkületet és hosszú vénasszonyok nyarát kívánok szeretettel!
Mesztegnyő, 2017-10-26
Kövesdiné Panyi Antónia
Bartis Ferenc – Utószó (..és mégis élünk)
Bartis Ferenc költő, és író neve és élete a szabadságért mártíromságot szenvedettek szimbóluma. 1956. november elsején a Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben, egyetemi hallgatóként elszavalta az erdélyi szellemi nagyságok, Brassai Sámuel, Dsida Jenő és Kriza János sírjánál az Utószó című költeményét. A vers legendás refrénjét, amit sokan a vers címével is azonosítanak, “és mégis élünk” az egész tömeg vele szavalta, kiáltotta. Ez adott ürügyet a magyarországi forradalom- és szabadságharccal rokonszenvező erdélyi fiatalok tömeges letartóztatására. Bartis Ferenc hét év szigorított börtönt kapott, de a román állam bosszúja szabadulása után, évek múlva sem hagyta békében, így Magyarországra költözött.
Bartis Ferenc: Utószó
Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
És mégis élünk
Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk
Elvadult a dúlok lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
És mégis élünk
Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
És mégis élünk
Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk
Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége… -
És mégis élünk!
