Minden esztendőben nagy szívfájdalmam, hogy a magyar emberek többségének ma már ez a nap nem sokat jelent!
Így megint csak egy maréknyi érdeklődő, emlékező gyújtott mécsest, helyezett el virágot, koszorút azoknak a hősöknek az emlékére, akik a magyarság szabadságáért adták drága életüket. Sokan közülük még a magyar nyelvet sem bírták, de az eszme, ami vezérelte Őket, a feladat, amire szövetkeztek, mindenek feletti fontosságú lett számukra.

Példaértékű életútjuk minden magyar ember számára kötelezően szívbe, elmébe vésendő!
Éppen ezért kérek minden magyar anyát és apát, hogy minél előbb ültesse el gyermekeinek anyanyelvi szótárában legalább az ARADI VÉRTANÚK neveit!

Ismét elérkezett szeptember vége, amikor is – most már több mint húsz esztendeje – a szerbiai Horgos testvér-településünkre kaptunk meghívást a Szüreti Napok rendezvényükre. Már a nyár folyamán, a rétesfesztiválunk idején szóban meghívta a mesztegnyőieket Sors Róbert polgármester úr.
    Legalább egy hónappal az indulás előtt elkezdtük a levelezést a horgosi Önkormányzat titkárával, Fekete Líviával, az utazásról, fellépőkről, szállásról, - egyáltalán minden tudnivalóról, ami ilyenkor fontos úgy a vendéglátóknak, mint a vendégeknek egyaránt. A fellépő csoportok, egyének bemutatkozó anyaga, a műsorszámok címe, hossza, létszámok a szállások lefoglalása miatt. Illetve akik – régi kapcsolataikból eredően – házaknál alszanak, ott a háziak felkészülése a vendégfogadásra.