Galambos Ferenc atya azzal az ötlettel keresett meg, hogy a szőlőhegyen, a hegyi keresztek mellett tarthatnánk egy-egy májusi litániát. Imádkozhatnánk ebben az aszályos időszakban csendes esőért, jó termésért, egészségért, sikeres esztendőért.

Én mindenképpen támogattam a tervet, hiszen a februári pinceáldás-nyitott pincék rendezvényünknek is nagy sikere van már több mint tíz éve és a hegygazdák közösségét is csak erősíti egy újabb szabadtéri program. Arról nem is beszélve, hogy a vírus miatti megszorító intézkedések, karantén, szigorú lakhelyelhagyási tilalom feloldása után, mindenkinek jól esik egy kis közösségi együttlét.

   Meghirdettük a Gólya-hír újságban és a facebookon, igaz így sem jutott el mindenkihez a híre! Ezek szerint az újságunkat sem olvassák el tüzetesen kedves olvasóink!

1920. június 04!

Eltelt 100 esztendő a Trianoni békediktátum aláírása óta! Hogy ez mit jelentett a magyarságnak, mint nemzetnek, arról rengetegen írtak már tanulmányokat, könyveket, cikkeket. Számokban kifejezhető az elcsatolt területek, a megmaradt „csonka” Magyarország nagysága, a határainkon innen és kívül rekedtek száma. De semmivel ki nem fejezhető a belül és kívül maradt nemzetiségek sorsa. A száz éve kisebbségben, akár szórványban élő, a magyarságukat bátran viselő, az anyanyelvünket átörökítő, azt ízesen beszélő, a magyar kultúrát ismerő, azt magáénak tudó emberek mindennapi élete, küzdelme. Küzdelem a fennálló államhatalmi, nemzetiségeket sújtó előírások, megalázó intézkedések, rendelkezések erdejében. Embert, társadalmat, nemzetet, gazdaságot nyomorító politikai csatározások közepette „CSAK” az ember veszett el! Sok ember, de nem a nemzet!

A magyar embert sok minden megkülönbözteti a többi nemzetbelitől! Szívóssága, kitartása, erős jelleme – ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon!